Az atrium fibrilláció (AFib) vagy pitvarfibrilláció egy szabálytalan és gyakran nagyon gyors szívritmus. A pitvarfibrilláció akár vérrögképződéshez is vezethet a szívben. A betegség emellett növeli a stroke, a szívelégtelenség és egyéb szívvel kapcsolatos szövődmények kockázatát. Apitvarfibrilláció során a szív felső üregei – az atriumok – kaotikusan és szabálytalanul vernek. Ezek nincsenek szinkronban az alsó szívüregekkel, amelyeket kamráknak neveznek. Sok ember számára a pitvarfibrilláció tünetmentes is lehet, azonban akár gyors, szaggatott szívverést, légszomjat vagy szédülést is okozhat.
A pitvarfibrilláció jelentkezhet epizódokban vagy állandó is lehet. A pitvarfibrilláció önmagában általában nem életveszélyes, azonban ez egy komoly orvosi állapot, amely megfelelő kezelést igényel a stroke megelőzése érdekében.
A pitvarfibrilláció kezelése magában foglalhat gyógyszereket és elektromos vagy műtéti (ablációs) terápiát a szív szabályos ritmusba való visszaállításához.
Néhányan viszont nem vesznek észre semmilyen tünetet.
A pitvarfibrilláció (AFib) okainak megértéséhez hasznos lehet tudni, hogyan szokott dobogni a szív.
A szívnek négy kamrája van:
A jelek átterjednek a felső szívüregeken, majd megérkeznek a pitvarok és kamrák határán lévő sejtcsoportba, amit AV-csomónak hívunk, ahol lelassul az ingerület átvezetése. Erre azért van szükség, hogy a pivarok összehúzódásából a kamrákba átprésel vér be tudjon folyni a kamrákba és a kamrák csak ezt követően húzódjanak össze. A jelek innen továbbhaladnak az alsó szívüregek felé és létrehozzák a kamrák egyenletes összehúzódását.
Egy egészséges szívben ez a jelzési folyamat általában zökkenőmentesen zajlik. A nyugalmi pulzus általában 60-100 ütés per perc, de a pitvarfibrillációban a szív felső szívüregeiben a jelek kaotikusak és elérik a 600 ütés per percnek megfelelő inger számot. Persze ilyen gyorsan nem tudnak összehúzódni a pitvarok, ezért az izomzatuk csak remeg = fibrillál. Az AV-csomóban emiatt sok jel érkezik be, de csak egy részük tud eljutni az alsó szívüregekhez. Ez gyors és szabálytalan szívritmust eredményez. Az AFib-gyel élők szívverése lehet 100-tól 175 ütésig per percig.
A szív szerkezetével kapcsolatos problémák a pitvarfibrilláció leggyakoribb okai.
A pitvarfibrillációt kiváltó szívbetegségek és egészségügyi problémák közé tartoznak:
Az egészséges életmód csökkentheti a szívbetegség kockázatát és megelőzheti a pitvarfibrilláció kialakulását. Íme néhány alapvető szívbarát tipp:
A pitvarfibrilláció (AFib) kezelésének céljai a szívritmus visszaállítása és kontrollja, valamint a vérrögök megelőzése.
Mitől függ a kezelés?
A szakorvossal közösen fogják megbeszélni a legjobb kezelési lehetőséget az Ön számára. Fontos, hogy kövesse a pitvarfibrilláció kezelési tervét. Ha az AFib nem megfelelően kontrollált, más szövődményekhez vezethet, beleértve az agyvérzést és a szívelégtelenséget.
A pitvarfibrilláció gyógyszeres kezelése a következő célokat szolgálhatja:
Az alkalmazott gyógyszerek közé tartozhatnak:
Kardioverziós terápia: Ha a pitvarfibrilláció tünetei zavaróak vagy ha ez az első AFib epizód, a kardiológus megpróbálhatja visszaállítani a szívritmust egy kardioverzió nevű eljárással.
A kardioverzió két módon végezhető:
A kardioverziót általában kórházban végzik ütemezett beavatkozásként, de sürgősségi helyzetekben is elvégezhető. Ha ütemezett, akkor szükséges, hogy 3-4 héttel a beavatkozás előtt véralvadásgátló gyógyszert szedjen a beteg. A gyógyszer feloldja a keletkezett vérrögöket és megelőzi a vérrögök ismételt képződését, ezáltal az agyvérzés kockázatát.
Az elektromos kardioverziót követően szívritmus-szabályozó gyógyszerekre lehet szükség egész életen át a pitvarfibrilláció jövőbeli kialakulásának megelőzése érdekében.
Ha a pitvarfibrilláció nem javul gyógyszerrel vagy más kezelésekkel, szükség lehet egy ún. szívabláció nevű eljárásra. Előfordulhat az is, hogy az abláció az első kezelés. A szívabláció katéteres beavatkozás során hővel létrehoznak kis hegeket a szívben. A hegek megszakítják a szabálytalan szívjeleket és helyreállítják a normális szívritmust. A szakorvos egy hajlékony csövet, katétert helyez be egy vérerekbe, általában a combon keresztül vezeti fel a szívbe. A katéter hegyén lévő érzékelőkkel meghatározzák az égetés helyét, majd hőenergiával megsütik a kórosan működő sejteket, de nem károsítják az ép sejteket. Ritkábban az ablációt egy skalpell segítségével végzik nyitott-szívű műtét során.
Többféle típusú szívabláció létezik. A pitvarfibrilláció kezelésére használt kezelés attól függ, hogy milyen tünetei vannak, milyen az általános egészségi állapota Önnek és attól, hogy van-e más szív betegsége.
A pitvarfibrilláció akár visszatérhet az ablációt követően. Ha ez megtörténik, másik ablációt vagy szívkezelést javasolhatnak. Az ablációt követően életen át szükség lehet véralvadásgátlókra az agyvérzés megelőzése érdekében.
Ha pitvarfibrillációval küzd, de nem szedhet véralvadásgátlókat, szüksége lehet egy eljárásra, amely lezárja a bal felső szívburokban lévő kis tasakot. Ez a tasak, az úgynevezett appendix, a legtöbb pitvarfibrilláció okozta vérrög képződésének helye. Ezt az eljárást bal pitvar appendix lezárásnak nevezik. Egy záróeszközt óvatosan vezetnek be egy katéter segítségével a tasakba. Amint a készülék a helyére kerül, eltávolítják a katétert és a készülék véglegesen ott marad.
